Style.hu 2014

Bartos Erika legújabb művei

http://www.stylemagazin.hu/kiemelt-hir/Bartos-Erika-legujabb-muvei/10573/

Bartos Erika nevét, és a gyermekek körében oly kedvelt meséit bátran mondhatjuk, hogy szinte minden kisgyermekes szülő jól ismeri. Gyermekeknek szóló munkássága már régóta elvarázsol kicsiket és nagyokat egyaránt, elég, ha csak a két legnagyobb kedvencet, Anna, Peti, Gergőt vagy Bogyó és Babócát említjük eddigi művei között. Az írónő legújabb könyve Őrangyal címmel pedig most áprilisban debütált, mely a speciális igényű gyermekek mindennapjairól szól, az elfogadásról, együttélésről, a közösségvállalásról, és ami talán a legfontosabb a szeretetről. Új könyvéről és munkásságáról faggattuk az írónőt.

Oly kedves és oly tanulságos meséidért szinte rajonganak a kisgyermekek, és ami a legfontosabb nagyon sokat tanulhatnak belőlük. 2 éves kislányommal mi is napi szinten forgatjuk kedvenc Bogyó és Babóca könyveinket, valamint nézzük meg meséidet. Most megjelenő Őrangyal című köteted is leginkább azt a célt szolgálja, hogy a gyermekek megértsék és segítsék egymást. Mi az, amiből merítesz?

Sokat vagyok gyerekek között, a meséimet az élet egyszerű eseményiből merítem. Ezek persze csak a felnőtt számára egyszerűek, a kisgyereknek a mindennapi dolgok a világ legfontosabb kérdései. Gyerekkoromban óvónő szerettem volna lenni, végül a képzőművészet és a matematika iránti rajongásból az építészmérnöki pályát választottam, de az élet mégis visszasodort ahhoz, amit valaha ösztönösen elképzeltem. A gyerekek világa, a legkisebbek tiszta, egyértelmű és jó szándékú érzelmei inspirálóan hatnak rám, alkotásra ösztönöznek, itt találom meg a magam nyugalmát.

Ha meg kéne határoznod, hogy pontosan kiknek ajánlanád az Őrangyalt, akkor mit mondanál? Kifejezetten a speciális nevelési igényű gyermekeknek íródott a könyv, vagy bárki forgathatja, hogy segítsen a speciális helyzetekben élő gyermekek életét magukhoz közelebb hozni?

Mindenkinek szól a könyv, megkülönböztetés nélkül. Épp ez az egyik legfontosabb mondanivalója a kötetnek, hogy ne tegyünk különbséget. Mindenki ugyanúgy vágyik a szeretetre, a befogadásra, az egyenlő bánásmódra, minden gyerek ugyanolyan nyitott a mesékre. Nem csak a speciális jellegű könyveimben foglalkozom az érzékenyítés témájával, pl. a Bogyó és Babóca sorozatban korábban is szerepelt már néma tündérke, akit nagy szeretettel fogadnak be az erdő lakói. Illetve a május végén megjelenő nagy Babóca kötetben is szól egy mese a Holdbogárról, aki nem tud járni. Ebben a fejlesztő könyvben külön foglalkozom az érzékszervek és azok eseteges hiányának témájával is, segítő szándékra ösztökélve a kis olvasókat.

Az új kötetben olvasható életkörülményekbe  milyen módon látsz bele, voltak-e segítőid egy egy "témakör" feldolgozásában? Milyen saját tapasztalatokat tudtál esetleg belevinni a történetekbe?

Több, mint tíz éve folyamatosan és rendszeresen tartok meseprogramot különböző speciális igényű gyerekközösségekben: autista gyerekek óvodájában, a Down Egyesület programjain, értelmileg vagy mozgásukban akadályozott gyerekek különböző csoportjaiban. Ezek mind meghatározóan szép élmények számomra, sokat tanulok ezekből a találkozókból. A legfontosabb tapasztalat, amit gyűjtöttem, az, hogy milyen sok megnyilvánulási formája van a szeretetnek. Ez varázslatos dolog: a kisgyerek, aki nem beszél, megsimogatja a kezem, aki nem lát, átölel, vagy akad, aki a tekintetével kommunikál, és megértjük egymást. A szavakon túl ezernyi módon adhatunk egymásnak szeretetet. A gyerekek tökéletesen megérzik a jó szándékot, és azonnal viszonozzák. Hálás vagyok a gyógypedagógusoknak is, akik évek óta segítségemre vannak ezeken a programokon. A kötetet tizenkét nagyszerű gyógypedagógus lektorálta, ami komoly segítség volt számomra, hiszen kimagasló szakmai tudásukkal, tapasztalatukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a kötet a lehető legjobban sikerüljön.

Könyveidben az illusztrációkat is te magad tervezed és rajzolod meg. Mit éreztél, miközben új köteted szereplőit elevenítetted meg a különböző élethelyzetekben? Voltak - e érzékeny, nehéz pillanataid?

Persze, igen, voltak. Minden könyvemet erősen átélem lelkileg. Legjobban a daganatos és leukémiás gyerekeknek készült Bátorságpróba könyv vett igénybe érzelmileg. Erről nehéz beszélni. Az Őrangyal kötet is tele van érzelmi töltettel, sok valós helyzet, sok átélt találkozás, sok megismert közösség rejlik a mesék mögött. A legszebb visszajelzés, amit a szerző egy ilyen kötetért remél, hogy tetszik majd az olvasóknak.

Oldalunkon is több ízben taglaltuk már a mese hatását gyermekekre, a mesepszichológia jelentőségét. Kifejtenéd olvasóinknak, hogy számodra pontosan mit is jelent a mese?

Azt hiszem, a meséket leginkább kapaszkodónak tartom. Vekerdy Tamás gyermekpszichológus mondta, hogy a mese nem más, mint lelki táplálék. Az a gyerek, akinek sok mesélésben, sok meseélményben volt része, az megkapta a megfelelő ösvényt ahhoz, hogy egészséges, pozitív és magabiztos felnőtt váljon belőle. Szerintem a mese egyfajta útravaló, amit gyerekkorban kapunk ugyan, de egész életünkben elkísér.

Korábban már volt hasonló kezdeményezésben részed, amikor is szívbeteg gyermekek számára kértek fel szöveg illusztrálására. Bátran mondhatjuk, hogy teljes szívvel állsz ki hasonló nemes szándékok mellett, mi az, ami vezérel ebben?

A „Szívkatéterezésre várok” című mese 2010-ben készült, a Gottsegen Kardiológiai Intézet kért fel a rajzok elkészítésére. Most épp ennek a műnek a folytatásán dolgozom, ez a kötet a szívműtétről szól, újra a Gyermekszív Központ felkérésére. Az egyetlen dolog, ami vezérel, a segítőszándék. Az elmúlt 12 évben, mióta meséimet írom, megszámlálhatatlan visszajelzést kaptam arról, milyen segítő ereje van egy mesének az egyszerű hétköznapi helyzetekben is. De azoknál a gyerekeknél, akiknek valamilyen súlyos nehézséggel, betegséggel kell megküzdeniük, ez fokozottan így van. Én is átéltem ezt anyaként, amikor foghúzásra indultam a kisfiammal, ezerszer elolvastuk Bodó Béla: Brumi című művéből a fogászaton játszódó fejezetet. A mesénél nincs jobb eszköz arra, hogy egy kisgyereket felkészítsünk bármilyen nehézségre, és feloldjuk a félelmeit.

Mi az az egy dolog, amit minden könyveddel szeretnél átadni az olvasóidnak?

Nehéz volna kiemelni egyetlen dolgot, hiszen a mese műfajának épp abban rejlik az ereje, hogy számtalan különböző módon ad át érzelmeket, útmutatást, és nyugalmat hoz. Az Őrangyal kötettel arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy nagyon fontos néha beleképzelnünk magunkat mások helyébe. Átérezni azt, milyen nehézségekkel, megoldásra váró problémákkal küzdenek a környezetünkben levő társaink, hátha tudunk segíteni. Számomra például felejthetetlen érzés volt a Láthatatlan kiállítás, ahol megtapasztalhatjuk, milyen, ha nem látjuk a világot. A másik fontos mondanivalója a kötetnek, hogy a tanulás kölcsönös folyamat, nagyon sokat tanulhatunk sérült embertársainktól, talán a legfontosabb dolgokat. Ezt a gyerekek még ösztönösen tudják, nincsenek még bennük előítéletek.

Feltételezem, hogy nincs megállás, tele vagy ötletekkel és tervekkel. Most is dolgozol valamin?

Sok terv áll félkészen az asztalomon. Többféle munkán dolgozom egyszerre. Most fejeztem be a Bogyó és Babóca sorozathoz készülő nagyméretű, terjedelmes foglalkoztatókönyvet, amiben sok feladat, kifestő, fejtörő, számolgató mellett 12 új mese is szerepel majd. Óriási öröm, jutalomjáték volt nekem ez a könyv, a sorozat most ünnepli tízedik születésnapját, ebbe a könyvbe beleszőttem a tíz év minden örömét. Dolgozom egy izgalmas zenei munkán is, Bartók és Kodály munkásságát szeretném könyvbe szőni a legkisebbeknek. A zene egy második anyanyelv, a legkisebbek csodásan nyitottak a zene rejtelmeire, könnyedén befogadják a zenei alapokat. Egy építészeti jellegű feladatot is vállaltam: a Miniszterelnökség a Budai Várnegyed, a fertődi Esterházy-kastély és a Kúria megújításáért felelős kormánybiztosság felkérésére az Ybl-emlékév alkalmából rendezendő rajzpályázat zsűrizésében veszek majd részt. Ez nem csak komoly megtiszteltetés nekem, de igazi szívügy, mert rajongásig szeretem az eredeti építészmérnöki szakmámat, és boldog vagyok, ha olykor visszacsöppenhetek egy kicsit az építészet világába.

Szöveg: Mosolygó Bernadett