NŐK LAPJA – 2008

LOLÁVAL AZ ÉLET – D. TÓTH KRISZTA ROVATA

Lányom és a lagzi

Mi lesz, ha megint kifogja a szelet a menyasszony és a vőlegény vitorlájából? Mert az rendben van, hogy anya és apa esküvője Loláról szól. Erikáé és Zolié viszont inkább szóljon Erikáról és Zoliról.A békesség és az évtizedes barátság kedvéért. Lolánk a lagzira Bartos Erika (Nem a menyasszony, egy másik Erika!) egyikAnna-Peti-Gergő örökzöldjével, a Lakodalom cíművel melegített. Azoknak a kevésbé szerencsés állampolgároknak, akiknek ez idáig nem volt alkalmuk korunk egyik legzseniálisabb gyerekkönyv-szerzőjének műveihez, elmondom: Bartos Erika birtokában van a Bölcsek köve. Ő találta fel (és egyáltalán nem mellesleg nevelgeti otthon azóta is) Annát, Petit és Gergőt, akiket pontosan ugyanazok az egzisztenciális problémák érdekelnek, mint Lolát. Például, hogy miért nem bújik ki a csiga a házából.Naponta tizenháromszor képes meghallgatni a történetet a fülfájásról. Na és az sem elhanyagolható szempont, hogy ez az egyetlen mesekönyv, amit nagypapa is el tud olvasni szemüveg nélkül – így aztán, ahogy megérkezik Kaposvárról, azonnal le lehet dönteni a babzsákra, hogy olvasson egy félórácskát.
Szóval Bartos Erika könyvében tanulmányoztuk a három kisgyerek történetét a lakodalomban, Anna szép ruhájától a mulató sokadalomig.Lolámnak abban a bizonyos hátsó szervében pedig olyan izgő-mozgó babszem volt, hogy már a nagy nap előtt alig bírtunk vele.
A helyzetet árnyalta, de egyáltalán nem könnyítette, hogy Erika (mármint a menyasszony) kikötötte: a vendégsereg ruházkodását két színből kell megoldani: fehérből és feketéből. Ez a vizuális kikötés kettős kihívás elé állította családunkat.1. Alexnak nem volt fekete-/fehér öltönye és2. Lolának nem volt fekete/fehér ruhája. Így aztán szépruha-vásárlásra indultunk. Az izgalom a gyerekosztályon hágott a tetőfokára. Lola, akiben mára már nem lehet nem észrevenni az elő-előbukkanó divatdiktátori hajlamot, eksztázisban rohangált a gyerekruha-költemények között. Megpróbálta bizonyítani, hogy a lila, a narancssárga és a zöld, mind valójában fekete. Esetleg fehér. És megsértődött, amikor mondtam, hogy ne hülyítsen. Aztán leemeltem a fogasról egy igazi fekete ruhácskát. Ez az! – kiáltottunk fel egyszerre. Ritka kegyelmi pillanat volt. Két nő maradéktalan egyetértése és felhőtlen öröme egy kis fekete ruha fölött. Óaranya balettcipőt választott hozzá és hófehér harisnyát. Aznap este abban aludt.
Aztán eljött a szombat. Van az esküvőknek egy nagyjából félórás bemelegítő időszaka. Amikor mindenki feszeng, fő alatt vizsgálja a másikat, és megpróbálja kitalálni, ki kinek a kicsodája. Na, ha az ember egy hároméves gyerekkel megy lakodalomba, az azért jó, mert ezt a félórát simán át lehet ugrani. A gyerek ugyanis – legalábbis az enyém –, ahogy meghallja a zenét, táncra perdül. És ahogy meglátja az ételt, ráveti magát. Ha pedig e kettő egy időben történik, akkor fordul elő az, ami Lola esetében múlt szombaton: Uborkakarikákkal a szájában és sajtos-ropogóssal a kezében kezd el táncolni. A feszengő tömeg legnagyobb örömére, természetesen. Mit tehet ilyenkor a lojális anya? Beáll a gyereke mellé, és könnyed, laza, jókedvű táncot imitál. Aztán meghallgatja a köszöntőket – szintén a táncparkettről, mert Lola a halk aláfestő zenére is rázza magát. Aztán próbál táncpartner-helyettest találni annak érdekében, hogy ő maga is magához vehessen néhány falatot.
A muzsika hatását pedig felerősíti egy szép fekete ruha és egy óarany topán. És nincs is ezzel semmi baj. Csakhogy Lola nem hajlandó ám táncolni, valakinek permanensen hülyét kell csinálnia magából mellette. Ugyanis ez a jó gyermek úgy érzi igazán jól magát, ha a partnere és ő, pontosan ugyanazokat a mozdulatokat végzi. Ami a háromévesek világában lehet, hogy rendjén való, de a felnőttek körében… hát, hogy is mondhatnám finoman: legalábbis furcsa. De nem baj. Az ember nagyjából tíz perc alatt hozzászokik, hogy tágra nyílt szemmel és leplezetlen csodálkozással figyelik. Végül is érthető. A Híradóspult mögött valahogy nincs lehetőségem effajta önkifejezésre. Bár ki tudja, lehet, hogy egyszer érdemes lenne kipróbálni…