2010 Játékos nevelés

Ígéretemhez híven megkezdjük a családi életet "szabályozó", helyenként gúzsba kötő, sokszor a média által is erősített társadalmi, gazdasági mítoszok, hiedelmek "felismerését". Azt szokták mondani, a változásokhoz vezető út első lépése, ha felismerjük a változás szükségességét, aztán pedig azt, hogy mi az, amin változtatnunk kell. Úgyhogy vágjunk bele!

Mint azt már előző postomban is említettem, a nőket körülvevő hiedelmeket elemzem majd először, két okból is:
1. egyrészt, mert erről van saját tapasztalatom is;
2. másrészt, mert ezekből a mítoszokból, hiedelmekből van több.

Mindazonáltal ebből a jóval több mítoszból, "fals" elvárásból csak azokat emelném és elemezném ki ezen a fórumon, amelyek a család mint működési egység létét, életét befolyásolják.

A mai táradalom harmadik nagy mítosza egy családanyával szemben, hogy anyu mindig mindent tökéletesen csinál, azaz roppant precíz, és pedáns. Legyen akármekkora nagy is a lakás, - ne adj Isten - ház, netán a kert, sorakozzon akár egy egész plázára való ruha a szekrényben, legyen akárhány fős a család, az biztos, hogy mindenhol makulátlan rend és tisztaság van, egy szőnyegrojt sem állhat keresztben, mindenkinek minden ruhája, cipője, apró kiegészítője tisztán, vasaltan van a helyén a szekrényben, a hűtő mindig tele, és minden friss benne, és akárhány éhes száj is várja este a vacsorát, mindig van friss, meleg vacsi az asztalon. Sőt, ha Apu váratlanul vendégekkel állít haza, az sem gond: Anyu tíz perc alatt varázsol...

 

Nem tudom, olvastál-e valaha is a gyerekeidnek Anna, Peti, Gergő-történeteket. Ha nem, akkor gyorsan szerezz be legalább két könyvet a sorozatból, van belőlük egyébként a honlap szerint 11 kötet, úgyhogy a bőség zavarával fogsz küzdeni, hogy melyiket válaszd. Szerintem azonban Nálatok is az lesz a helyzet, mint nálunk: gyanútlanul megvettem Bartos Erika első verses kötetét (még csak nem is a meséket!), és azóta a Bartos-könyvekből folyamatosan bővül a gyűjtemény. Minden adandó alkalomra Anna-Peti-Gergő-könyvet kap a gyerekem, mert egyszerűen imádja őket! Sőt, a szerző két verses kötetét még az óvónő is kölcsönkérte, mert olyan jónak tartotta őket, hogy mindenképpen be akarta illeszteni a módszertanába...

Na, ekkora kitérő után kanyarodjunk vissza a mondanivalómhoz: ha olvastad az Anna-könyv - A kezdetek c. könyvet, akkor tudod, miről beszélek, ha nem, akkor leírom. (A részletet a szerző írásbeli engedélyével közlöm.)

Szituáció: első gyerekes, fiatal anyuka, aki éppen összerázódóban van a babával, szokja, hogy egész nap egyedül vannak otthon, csak ő és a baba, holott eddig emberek között élt mozgalmas életet. Építészként szokva van a precízen elvégzett munkához, s magával szemben is ugyanezt az elvárást támasztja. Meg persze az otthonával szemben is. De aztán jött egy apró emberke, aki mindent fenekestül fordított fel. Ismerős?

Ami nem mindegy, az az, hogy ki milyen tanulságot von le a maga számára ebből a szituációból. Bartos Erika, a saját, és a családja szerencséjére, már rögtön az első gyerek születése után hamar eljutott odáig, hogy ezt gondolja:

 

„​Anna békésen szuszogott Anya vállán, és Anya megnyugodott. Lassanként rájött, hogy nem számít, ha elrontja a pelenkázást, ha ügyetlenül öltöztet, vagy rendetlen a lakás. A kisbabának egyetlen dolog fontos csupán: szülei biztonságot adó szeretete."

 

Merem állítani, hogy Bartos Erika az életben nem tudott volna ennyi minőségi időt a családjának szentelni, ilyen kreatívnak lenni az időtöltések terén, ha első helyen a tip-top lakás, a ropogósra vasalt, tiszta ing, meg a vacsorára tálalandó ételkülönlegességek álltak volna a prioritási listája élén. És az életben nem tudott volna nekünk ilyen bájos, és kedves, szerethető történeteket írni - egy ilyen szerethető családról.

Félreértés ne essék: nem azt mondom, hogy hanyagold a háztartást, mert ugye disznóólban nem lehet élni, gyerekestül meg pláne, meg azért néha napján jól jön a tiszta ruha, meg a meleg kaja is csak jól esik... De ennek megvan a maga jól körülhatárolható ideje, amikor ezzel foglalkozol. És csak akkor foglalkozol vele. Én például egy héten kétszer takarítok (annyiszor sajna muszáj!), és nem akkor, valahányszor a gyerek szétszórja a játékait...

A mára javasolt családi játékprogram tehát: vegyétek elő az Anna-Peti-Gergő-könyvek egyikét, és egymáshoz bújva húzódjatok be egy kuckóba, mondjuk a kanapén a takaró alá, és olvassátok, hogy milyen is egy elégedett, boldog Anyuka - és ettől milyen elégedett, boldog, színes gyerekkoruk van a gyerekeinek!

Ha nincs Anna-Peti-Gergő-könyvetek, az se baj, akkor vegyetek elő bármilyen mesekönyvet, ami a gyerek korának megfelel, és éljétek át együtt a közös meseolvasás meghittségét! Nagy ajándék ám ez!