Meseutca - 2012. december 12. 
Both Gabi interjúja - 2012.12.15.

Bajkeverő sejtek

A bátorságpróba címmel megjelent kiadványt daganatos és leukémiás gyerekek számára készítette az Őrzők Alapítvány. A könyv illusztrátora Bartos Erika válaszol kérdéseinkre, akinek a képeiből ma nyílik a kiállítás a Millenáris Fogadójában, a Csiga Galérián.

Kik a tagjai az Őrzők Alapítványnak, és hogyan kerültél kapcsolatba velük?

Az Őrzők Alapítványt a Tűzoltó Utcai Gyermekklinika orvosai hozták létre. Az első megkereső, felkérő levelet egy édesanyától kaptam, aki saját gyermekével végigjárta a könyvben bemutatott utat, ma az alapítvány önkénteseként dolgozik.

Azonnal igent mondtál a felkérésükre?

Igen. Végtelen jóindulat, segítő szándék, anyai érzelem, fájdalom és szeretet feszült az első levélben, teljesen egyértelmű volt számomra, hogy elvállalom: „Kislányommal megtapasztaltam az Anna, Peti és Gergő mesekönyvek titkát: láttam mennyire csillogott a szeme, ha ebből olvastam neki, hiszen róla szólt, minden pillanatát el tudta képzelni. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy a daganattal, leukémiával küzdő kis betegek számára is mennyire hasznos lenne, ha egy olyan könyvet forgathatnának, mely róluk szól. Meggyőződésem, hogy a mese erejével sokat segíthetnénk.” Nem ez az első ilyen jellegű felkérés, amit elvállaltam és megrajzosítottam: tavaly jelent meg a – szintén önkéntes munkában létrejött – Szívkatéterezésre várok című kiadvány, mely szívbeteg kisgyerekeket készít fel a beavatkozásra. Akkor a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet felkérését fogadtam el.

Kilenc szerző jegyzi a meséket. Hogyan zajlott a közös munka?

Első lépésként az alapítvány tagjai, orvosok, nővérek, pszichológusok és a kezdeményező édesanya megírták a szöveget. Megkaptam ezt, és sokáig ismerkedtem vele. Ismeretlen helyzetbe csöppentem, mindent a saját szememmel szerettem volna látni, hiszen csak így lehettek hitelesek a rajzok. Minden orvosi, nővéri, lelki és fizikai segítséget megkaptam. Megnéztem az összes helyszínt, több kórházat, műszereket, vizsgálatokat, családokkal beszélgettem, megismertem kis betegeket. Emellett szabad kezet kaptam abban, hogy beleírjak újabb szövegrészeket, ha szükségesnek találom. Éltem is ezzel, néhol lazítottam az orvosi szöveget családi vagy meseszerű részletekkel, illetve kiegészítettem a könyvet néhány menet közben tapasztalt, fontos fejezettel. Utána következhettek a rajzok. Mindent igyekeztem a valósághoz hűen ábrázolni, hogy a rajz kapaszkodót adjon a kisgyereknek: felismerje ugyanazt a csempemintát, műszert, helyiséget, épületet.

Mennyi ideig tartott a könyv elkészítése?

Egy évvel ezelőtt érkezett az első megkereső levél. Hosszú hónapokig tartott a szöveggel való ismerkedés, a rajzos forgatókönyv összeállítása, a rajzok pedig csaknem fél évet igényeltek. Rajzokkal olykor sokkal több érzelmet lehet elmondani, mint szavakkal. Ahogy a többi könyvemnél is, itt is minden képet szabad kézzel rajzoltam. Először ceruzás vázlatot készítettem, amit tustollal véglegesítettem, majd ezt beszkenneltem, a színezést pedig már számítógéppel, Photoshoppal végeztem.

Ha jól tudom, mindenki díjazás nélkül dolgozott. Te miért vállaltad ezt az áldozatot?

Ez alatt az egy év alatt számtalan olyan embert ismertem meg, aki ennél jóval nagyobb áldozatot hoz nap mint nap. A gyermekonkológiai betegségek embert próbálóan fájdalmas helyzetek elé állítják sokszor az orvosokat és nővéreket is. Ezenfelül megismertem – többek között – egy játékterapeuta hölgyet, aki az alkotás örömével gyógyít, egy sugárzóan kedves gyermekpszichológus lányt vagy egy önkéntes mixert, aki önerejéből minden hétfőn friss gyümölcslét készít a gyerekeknek. Példaértékű emberi utak ezek, minden csodálatom az övék. Örülök, hogy részem lehetett a munkában.

Négy különböző korú gyerek gyógyulásának útját követhetjük nyomon a könyvben. Vannak köztük valóságos szereplők is, vagy mindegyikük kitalált személy?

A szereplők nagy része valóságos.

Kik segítettek a könyv megszületésében?

Számtalan orvostól kaptam segítséget. A legtöbbet az Őrzők Alapítvány alelnökeként is dolgozó gyermekonkológussal, Hauser Péterrel egyeztettem, ő kísért végig a helyszínek nagy részén. De egyes szakterületeket külön is megnéztem, mindenütt orvosi segítséget kaptam. A Tűzoltó utcán kívül jártam a Kékgolyó utcai sugárkezelőben, a Heim Pál Gyermekkórházban, a CT-vizsgálóban és a Szent László Kórház transzplantációs részlegén. Segítették a könyv megszületését a lektorok is, a nyomda, külön megemlíteném Wunderlich Péter részvételét a nyomdai irányításban. Emellett számtalan orvosi, családterápiás és pszichológiai cikket elolvastam, hogy minél jobban belelássak a gyógyulás nehézségeibe.

Hogyan fogadják a beteg gyerekek A bátorságpróbát?

Nagyon jók a visszajelzések. Örömmel hallottuk, hogy a könyv többféle élethelyzetben is segítséget tudott nyújtani, alig pár héttel a megjelenés után. Egy beteg édesapa A Bátorságpróba segítségével tudta elmagyarázni óvodás gyermekének, min megy most keresztül. Őszintén kívánom, hogy minél több helyen nyújtson segítséget ez a kötet, ami végtelen jó szándékkal készült.

A sejtek

A betűméret lehetővé teszi az önálló olvasást, de minden oldalra jut legalább egy kép, tehát a kisebbek is böngészhetik. Az volt a koncepció, hogy minél több korosztályt megszólítson a kiadvány?

Igen, ez volt a szándék, hiszen a betegek között vannak egészen kicsik, de kamaszok is, akiknek ugyanolyan fontos a segítség. Sőt, a tapasztalatok szerint a felnőtt betegek sincsenek tisztában azzal, mi áll előttük, így számukra is segítség lehet. Érkezett már ilyen visszajelzés is, idős betegtől.

Miért fontos számodra ennek a kiadványnak a létrejötte? Mit jelentett neked az ebben való részvétel?

Számtalan levelet váltottam a könyvet kezdeményező az édesanyával, ő bejárta ezt az utat saját gyermekével. Nála szebben magam sem tudnám megfogalmazni a kötet lényegét, úgyhogy inkább idézném a sorait: „Ez a könyv egy kis csoda, mert árad belőle a szeretet. Ha valaki nagyon közel van ahhoz, hogy elveszítse azt, akit a legjobban szeret, rájön, hogy semmi nem fontosabb a világon a szeretetnél.”

Három egészséges gyereked van, nyilván nehéz lehetett szembesülni ezekkel a problémákkal, amelyekkel olykor már egy háromévesnek is meg kell birkóznia. Hogyan küzdettél meg ezzel?

Nehezen. Sok álmatlan éjszakám volt, és van is. De mindig igyekszem erőt meríteni az orvosok helytállásából, kitartásából, hiszen az általam megismert orvosok legnagyobb része maga is nagycsaládos édesapa vagy nagypapa, és biztos vagyok abban, hogy őket is megérintik a fájdalmak. Sokat segített az ötletadó édesanya is, aki olyan végtelen erőt, nyugalmat, szeretetet sugároz magából, hogy abból jut bőven mindenkinek. Példaértékű. Segített az is, hogy sokszor tartok meseprogramot fogyatékkal élő vagy különböző súlyos betegségekkel küzdő gyerekeknek, és pontosan tudom, megtapasztalom, mire képes a mese. Ilyenkor én legalább annyit kapok a gyerekektől, mint ők a meséimtől.

Kik és hogyan juthatnak hozzá a könyvhöz?

Csak az érintettek kapnak belőle, térítésmentesen, ingyen vehetik át a klinikán. Amikor elkészült a könyv, Hauser doktor felkérésére az első köteteket magam adhattam át a Tűzoltó Utcai Gyermekklinikán fekvő kis betegeknek. Szép élmény volt. Megható, szívtépő, minden érzelmi mélységet és magasságot bejáró találkozás.

Kik segítették a megjelenést?

Sokan. Több cégtől és magánszemélyektől is érkezett anyagi támogatás. De nem csak anyagi támogatást kaptunk. Számtalan szép, szívet melengető cikk segített felhívni a téma fontosságára a figyelmet. Köszönet érte az újságíróknak!

Mi lesz a következő munkád?

Sok szálon fut az életem. A Bogyó és Babóca bábkiállítás igazi vándortárlat lett. A Millenáris után Esztergomból kaptam meghívást, majd a pécsi Tudásközpontba kerültek a bábjaim. Jövőre Szegeden, majd Gödöllőn, a Művészetek Házában lesz látható a kiállítás. Sok időmet lekötik a külföldi könyvmegjelenések is, a Bogyó és Babóca sorozat már több nyelven olvasható. A napjaim legnagyobb részét a család, a gyerekek töltik ki, de sok új könyv ötlete mocorog a fejemben. Több érdekes munkán dolgozom, unatkozni sosem fogok!

http://meseutca.hu/2012/12/12/bajkevero-sejtek